 Aranyvegu cigaretta
Volt egyszer egy hadnagyocska
Fiatal volt és bohó
Tiszta volt a szíve, lelke
Szerelemről álmodó.
Szavát adta egy kis lánynak,
Hogy a szíve az övé.
S mikor elment a harctérre,
Mindig sírt estefelé.
És egy véres éjszakán
Gyilkos gránát csapta meg,
S nagysokára hogy felépült,
Hiányzott a jobb keze.
Megírta hát a kislánynak:
Felejtsen el engemet!
Egy félkezű nyomorékkal egy nő
boldog nem lehet!
Jött egy illatos levélke,
Bocsásson meg, lássa be.
Nyomorék mellett egy nőnek,
Szenvedés az élete.
Külvárosi füstös kocsma,
Borszagtól nehéz a lég.
Odatér be minden este,
Egy rongyos, koldus nyomorék.
Azt mondják, hogy hadnagy volt ő
Barna kislányt szeretett
Mikor kiment a harctérre
A jobb karja elveszett.
Felszedi a szivarvéget,
Amit más már eldobott.
És eközben dúdolgat egy
Régi régi dallamot.
Aranyvégü cigaretta,
Te utolsó jó barát.
Hogyha bánat ül szívedre,
Szívd magadba illatát.
Füstje lágyan körül szálldos,
Lelked szebb világban jár.
Cigarettafüst az élet,
S mint egy álom, tovaszáll.
Azt mondják hogy hadnagy volt ő,
barna kislányt szeretett.
De mikor kiment a harctérre
a jobb karja elveszett!
 Text zaslal: sato
|